Hrvatski
Az 1898 m magasan eredő Felső-Mura a Magas-Tauernban, Salzburg tartományban ered, majd Stájerországban egy éles kanyarral délre, a szlovén határ felé veszi az irányt. Itt kelet-délkeletnek fordul és Légrádnál ömlik a Drávába. Teljes hossza 454 km.
A Mura alsó folyása, az Alsó-Mura „megrögzött” határfolyó. Az utolsó 130 km-ből, mintegy 100 km hosszan képez államhatárt (kb. 35 km szlovén-osztrák határ, 20 km horvát-szlovén, és kb. 45 km magyar-horvát határ).
A Molnári szakasz is a Magyar Állam tulajdonában, a Balatonfelvidéki Nemzeti Park (BfNP) kezelésében van, Horvátország határát képezi.
A falu (Keleti, Murakeresztúr felőli) végétől 700 méterre Kenukikötő, Piknikező-hely várja a látogatókat.
Innen indul a BfNP 1,7 km hosszú tanösvénye, a folyó gátján, Nyugati irányban (Tótszerdahely felé) – végpontja az ún. ‘Élet-sziget, amely mára inkább már csak félsziget: egy lapos, kavicsos partszakasz.
Szintén innen indul – és ugyanott végződik – az egykori határőr-járőr nyomvonalán kikaszált ‘Bedenik Márton’ gyalogösvény, amely a folyó partján halad, az ártéri erdőben, egy mezőn átvágva a „nagy kanyar”-t .
A határvidékből adódóan itt még fennmaradt egy hidegháborús bunker is illetve az elbntásra ítélt, de 2024-ben még álló ún. „Migráns-kerítés”.
A több évszázadon keresztül működő, 1948-ban lezárt komp-átkelő is itt (a mostani kikötőtől Délre, mintegy 100 méterre) kötötte össze a folyó túloldalával, Kotoriba községgel a települést.
Szintén itt (a Kikötőtől balra, Keletre, mintegy 100m-re) működött az utolsó hajómalom is, a II. világháborúig.
A település múltját, nevét is meghatározó tucatnyi malmokból mára semmi sem maradt – a falu központjában egy malomkő emlékeztet a múltra.
